Élő Anita

„A legerősebb történetek mindig emberekről mesélnek”

Az egészségügyi szakújságírók száma egyre csökken, pedig megfelelő és hiteles kommunikáció nélkül a gyógyszeripar sokkal nehezebben tudja eljuttatni a létfontosságú információkat a lakossághoz. Élő Anita, a Válasz Online egészségügyi szakújságírója a szakma kihívásairól és az ágazat szereplőinek helyzetéről mesélt.

 Hogyan látja az egészségügyi szakújságírók helyzetét manapság, mi jelenti a legnagyobb nehézséget a munkavégzés során?

A pályám egyik legszebb pillanata volt, amikor nem hívtak meg egy háttérbeszélgetésre, és a többi szakújságíró közölte: „Köszönjük, miniszter úr, akkor mi sem megyünk.” Legközelebb ott ültünk mind, a vezető lapok képviselői a miniszteri szobában. Régen volt, erősek voltunk, segítettük egymást, tudtuk, hogy az egészségpolitika inkább nemzeti, mint pártpolitikai ügy. A sajtó helyzetének változása miatt ma már ez nem lehetséges. A permanens és sok rossz döntéssel járó egészségügyi reform miatt az olvasók jó egy évtizedre elvesztették az érdeklődést az egészségügy iránt, leépült a szakújságírók köre. A pandémia változtatott ezen, egy évig még a külpolitikai újságírók is a járványról írtak – kicsit jobban annál, mintha mi írnánk külpolitikai elemzéseket. Nem szeretnék panaszkodni a nehézségeinkről, ebben az országban élünk, így csak annyit: nem azt a legrosszabb megélni, amikor nem kapunk meg közérdekű adatokat, hanem amikor a forrásaink politikai okokból félnek tőlünk.

Milyen változáson esett át a gyógyszeripari ágazat szereplőinek kommunikációja az elmúlt évtizedekben?

A gyógyszeripar sajátos gazdasági terület, egyszerre szól a gyógyításról (az emberről) és a gazdaságról (számokról). A legerősebb történetek emberekről mesélnek, egy terület gazdasági erejét viszont számokkal lehet megmutatni. Az elmúlt években nagyon kevés sztorit láttunk, a gyógyszeripar és -kereskedelem nem nagyon mutatta meg ezt az arcát, sokszor úgy jelenik meg a hírekben, mintha nem speciális terméket, hanem csapágyakat árulna. Egyetlen riportot sem olvastam például arról, hogyan került sokmillió adag vakcina az oltópontokra. Emberi lett volna, erős történet, az ágazat segítő, szolgáltató jellegét erősítve. Talán nekünk, újságíróknak sem jut ez eszünkbe, mert olyan profi lett a kommunikáció, sima mosolyú ügynökségeken keresztül, hogy gyakran mi is gazdasági szereplőként tekintünk az ágazatra. Ám a Hungaropharmának a kis Zente készítményének Magyarországra hozatalában vitt szerepe sokkal átütőbb üzenet, mint a tőzsdei számok. A következő 25 évben (holnaptól) dolgozzunk közösen azon, hogy sok ilyen ügyünk legyen.

Mit gondol a gyógyszer-nagykereskedők és gyógyszerforgalmazók hamisítás elleni tevékenységéről? Milyen nemzetközi tendenciák érvényesülnek ezen a téren?

Az elmúlt években jelentősen átalakult a kereskedelem, egyre több terméknél nem jelenünk már meg vásárlóként fizikailag az üzletekben. A gyógyszerhamisítók aranykora jött el – ha a neten szeretnék gyógyszert venni, nagy a veszélye, hogy hamis terméket szállítanak. A magyar gyógyszerügy sokáig küzdött ez ellen, ma már látszik, hogy vesztes csata volt. Pedig érthető indokkal történt, a gyógyszertár és a beteg közötti bizalmi kapcsolatot könnyebb egy patikában kialakítani, mint a világhálón. Ám nem véletlen, hogy a gyógyszerhamisítás azokban a termékkörökben a leggyakoribb, amelyeket kényelmetlen személyesen megvásárolni. Fontos lenne, hogy a legális gyógyszerek az interneten megfelelő versenytársai legyenek a hamisítványoknak, elérhetőségben, információk átadásával, ehhez azonban meg kellene értenünk, mi mozgatja azokat, akik a biztonság helyett ezeket a termékeket választják.

Hogyan változtak meg a gyógyszerhasználati szokások a modern technológiáknak (internet, telemedicina) köszönhetően, és milyen szerep jut ebben a gyógyszerészeknek?

A pandémia felforgatta a világot, felgyorsított, láthatóvá tett már létező folyamatokat: „Engedd el” – az utóbbi hónapokban rengetegszer hallottuk ezt. Újságíró vagyok, de el kellett engednem a papírt, ami évszázadokig hordozó közege volt a munkánknak. Önöknek is el kell engedni számos dolgot. Szeretjük, ahogy vasalt köpenyben állnak az officinában, de nem szeretünk lázasan sorban állni, félünk a fertőzésektől, kellemesebb a neten vásárolni. Szeretjük, ha egy apróság miatt nem kell orvoshoz menni, mert a gyógyszertárban hatalmas gyakorlati tapasztalattal jó eséllyel találnak rá megoldást, de ha kardiológiai szakrendelés történhet online, gyógyszerészi tanácsadás miért nem? Számos fontos jele van annak Magyarországon is, hogy a hagyományok őrzése és a modern szemlélet nem válik el egymástól, például a patikáknak az otthoni diagnosztikai eszközök elterjesztésében, a használat betanításában vállalt szerepe. Van mire büszkének lenniük az elmúlt 25 évből, gratulálok ehhez, és miközben felidézem azoknak a nagyszerű embereknek a sorát, akik ma már nincsenek közöttünk, sok sikert, közös ügyeket kívánok magunknak a következő időszakra is.